Elöljáróban annyit, hogy még véletlenül sem fogok sorrendben haladni a listán :D

A funny book

Magos Judit: Demény - Most én ugatok

pontszám: 7/10 (Teljesen hülyeség ez a pontozás, mert nem tudom igazán értelmesen megmagyarázni ezeket a döntéseimet, szóval csak tessék elfogadni, aztán jólvanna.)

A könyvet nagy örömömre karácsonyra kaptam meg. Jee, volt ám karácsonyfa körültáncolás! Demény facebook oldalát már követtem egy jó ideje, a bejegyzések mindig felvidítottak. Bevallom, az olvasás elkezdése előtt viszont kicsit aggódtam, hogy ez a rövid, vicces forma hogyan fog működni egy nagyobb hangvételű dologban, nem fog-e kifulladni egy idő után. Nos, kijelenthetem, hogy nem tette! Az átfogó időutazós sztori kreatív volt, bár kicsit sokszor lett befűzve fejezetek végére, de a végkifejlet után visszanézve már nem volt olyan zavaró.

Az viszont, hogy én ezt a funny book típusra néztem ki, háááát :D Többször kellett magam olvasás közben visszafogni "hüjjegyerek, villamoson nem sííírunk". De azért megfelelő mennyiséget kuncogtam is. Valójában ezek elég gyorsan váltották egymást, így egy érzelmi hullámvasúton éreztem magam.

Többször is eszembe jutott a saját kutyám őszülő feje, aki most, hogy kirepültem a családi fészekből, anyukámékkal maradt. Hiszen néha magamat is elfelejtem megetetni, mi lenne szerencsétlennel mellettem... 

Nagyon tetszett a kis fejezetes felépítés is, így könnyen le tudtam tenni ha már muszáj volt (nehéz az ember dolga, ha egy hete van egy könyvre - például csak este 11-kor jut el az olvasásig). És imádtam, hogy sok a fotó, Demény feje egyszerűen imádnivaló. (Alap, mi?)

Nem szeretem a plusz borítós könyveket, félek, hogy eltépem, de mindig elszomorodom a belső borítóktól, ennél a könyvnél azonban remek meglepetés ért: nagyon jó kis dizájnja van a papír alatt is!

A könyv olvasása alatt sokszor feltűntek a Gazdira használt negatív jelzők túlzásba vitele. Bár, értem én, ezeket Demény mondja, de közben képet kaptam arról, hogy a velem élőknek egy idő után milyen frusztráló lehet a saját magamra alkalmazott negatív jelzőkben való dúskálás. Ezen kívül is nagyon sok pontban tudtam magam azonosítani Gazdival, hiszem én is hasonló kanapé-élőlény vagyok. Sőt, engem senki sem ösztönöz mozgásra, ha nem lenne egyetem, szerintem alig mennék emberek közé és itthon olvasnék álló nap. De szép is lenne. (Egyébként is van valami furcsa elfogultságom a magyartanárokkal szemben, ha még Juditnak is hívják, akkor abszolút nyert ügye van.)

Összességében egy jó olvasmányélmény volt, éppen olyan könnyű kezdés az év elejére, mint ami kellett, hogy ne költözzek bele a párnáimba a közeledő vizsgák miatt. Pedig szeretnék... Úgy érzem, amíg tartanak ezek a nehéz és nem embernek való hetek, inkább a könnyedebb olvasmányok felé fogok tendálni.

Milyen volt muszájból gyorsabban olvasni: Meglepően jó! Esténként az a fél óra elalvás előtt külön lenyugtatott, és tényleg kevesebbet ültem a gép előtt. Bár vette az időt a sima hétköznapi teendőktől (csendben bevallom, hogy a mosott ruhák már két napja nem lettek összehajtogatva), de majd csak megtalálom az egyensúlyt. Optimistán állok a kihívás sikeréhez, főleg, mivel még kellett a trilógiás ponttal szembenéznem - ami egyébként egyértelműen egy semmittevős nyári hétre fog kerülni.

Tessék sokat olvasni emberek, kellenének még kis hazánkba a kultúrát ismerők nagyobb csoportjai!