A book with nonhuman characters
Simon Tamás: Vérmacska
26/50
Nagy divat most kedvencünk nevében könyvet, blogot, naplót vagy facebook-oldalt írni, ennek egyik legkorábbi példája Alfi a macska, akinek ezek közül mind van, sőt. Én a facebook-oldallal találkoztam először, és innen találtam el a könyvhöz, ami még 2011-ben íródott, tehát magyar vonalon mindenképpen az egyik újító.
És akkor a könyvről: vicces, gyors olvasmány, és bár nem szeretem a macskákat, azért jó kedvvel olvastam. Sajnos azonban a végén nem éreztem teljesen elégedetten magam, mert ez a szókimondó, nyers és érdekes humor egy teljes könyvön keresztül valahogy nem állt össze kerek egésszé. A történet persze a csodamacsek első két évét követi végig, amiben azért nem sok minden történt, végül is szobacica, és a nem sok akció között rövid életigazságokat és jeleneteket kapunk. Ez a blogon és a facebook oldalain eszméletlen jó, nagyon frissíti az ember napját, egy könyvön keresztül valahogy nem elég. Pedig bravúros a szóhasználat, a gondolatok és tanulság és morál is van benne. Talán bennem van a hiba, ha nem a kihívás keretében kerülök vele szembe, akkor nem egyben olvasom el, hanem csak néha kézbe veszem, ahogy a blogot nézi az ember. Úgy viszont biztos tökéletes, főleg Szerelem Melinda találó rajzaival.
Lényeg a lényeg: ez egy jó könyv, a nyelvezetet és a káromkodást gyorsan meg lehet szokni, néha fel lehet röhögni, el lehet gondolkodni, és lehet vágyni macskára még allergiásként is, hogy aztán egy oldal múlva ezt inkább meggondoljuk jobban.
