A book with bad reviews

E. L. James: Ötven árnyalat-trilógia

Ó anyám, miért? Azt sem tudom, hol kezdjem.

Talán azzal, amit eleinte nem vettem észre, aztán valamilyen netes bejegyzés felhívta rá a figyelmemet: ez a lány annyit pirul, hogy tuti orvosnál lenne a helye. De komolyan, ha valakinek ennyi vér van folyton a fejében, az migrénektől szenved. A pirulások száma könyvenként csökken, szóval kijelenthetjük, hogy a "piruló szűzleány" kifejezés helytálló.

Igazából ezzel a sorozattal nekem csak bajom van. Nyálas és egy csomó etikai kérdést felvet. Tegyük fel, hogy Christian Grey nem néz ki jól, és ennyi pénze sincs, de ugyanennyire elcseszett. A mi kis jellegtelen Anánk elhagyja (ahogy az első könyv végén meg is teszi - upsz spoiler, jajbocs). Az új felépítés szerint tehát öt nap múlva a kiborult, borostás, sörszagú férfi közli vele, hogy vissza akarja szerezni, majd kiabálni kezd vele, hogy nem eszik. Már nem is olyan kívánatos, ugye? Vagy első alkalommal nem egy lakosztályba viszi magával a részeges elájult lányt, hanem az egy lepukkant, zsírfoltos motel-szobában ébred. Ugye, már sokkal inkább emberrablás szagú a dolog? És undorító.

A könyvenként kb. 350 oldalas iromány 75%-a pornó. Ha ezt kivesszük, akkor pontosan megkapjuk az idős, érzelmes nénik sorozatának, a Júliának, vagy Romananak, vagy akármelyik borzalomnak a következő darabját. És még annak is silány. Mármint nem csak történetben - ó abban is -, de a nyelvezetben és az egész színvonalában is.

A főhős irodalom kedvelő. A beillesztgetett idézetek és utalások alapján azonban valahol a gimiben megakadhatott az olvasottsága, mert értem én, hogy az angol romantikus irodalmat kedveli, de az nem áll meg két névnél és öt könyvnél. Inkább nem kellett volna erőltetni ezt a szépirodalmi vonalat, maga a sorozat sem az, ne próbáljunk úgy tenni, mintha.

Be kell vallanom, technikailag nem olvastam végig mind a három részt, ugyanis a harmadik kötet szexjeleneteit már nem bírtam befogadni. Annyira sok volt belőle, hogy elcsépelt lett. Egyszerűen elálmosodtam tőle, és mivel utcára nem voltam hajlandó kimenni vele, így ez jó pár nappal meghosszabbította a ráfordított időt. Esküszöm, még tanulni és szívesebben ültem le, ha tudtam, hogy legalább addig nem ezt kell olvasnom. Bár a szex nélkül a harmadik könyv jelentősen rövidebb volt.

Amikor nem szex volt, akkor izzadság-szagúan igyekezett az írónő valami bonyodalmat találni. Jaj, nem történik semmi már 100 oldal óta, gyorsan dobjunk be egy autó-balesetet. Juj, de felszökött az adrenalinom. Nem.

Szóval, az egyes könyvben az idegesített a legjobban, hogy miért nem veszi senki észre, hogy ez a pasi nem normális. A másodikban az a vonulat, hogy amikor hősnőnk valamire gondol, bepillantást kaphatunk a "Belső Istennőjébe", aki vagy olvas, vagy szaltózik, vagy csak egyszerűen idegesítő. Valamiért végig egy nagydarab, kiéhezett nőt láttam magam előtt amikor erről írt. Szóval semmi megnyerő nem volt benne. Erre az író is rájöhetett, mert a harmadik részben már hanyagolta.

Amikor a korai házasságról van szó, Ana és az anyja között szinte szóról-szóra ugyanaz a beszélgetés zajlott le, mint az Alkonyat szériában Bella és az anyja között. Micsoda originalitás. (Minek olvasok én ilyeneket?) Ha már Alkonyat: esküszöm jobb volt, legalább vámpírok voltak benne, csak kár basszus, hogy csillogtak. (Bár mint köztudott, az Árnyalat eredetileg egy Alkonyat fanfiction volt. Mily meglepő fordulat, nemdebár?)

Ami még borzalmas: könyvről-könyvre egyre rosszabb a fordítás. Az utolsó könyvben már annyi a szóismétlés és a magyartalanság, hogy attól szédültem. A kifinomult Mr. Grey így szól: Üljél le! Hát jó. Ja, és: Átölelt, majd belefújta az orrát a hajamba. Fúúj.

Egyébként is, mi az hogy az epilógusban ugrunk 3 évet, 2014 lesz, és a kőgazdag hülyegyereknek még mindig Blackberry-je van? Ha ebben a könyvben nem lenne pénz, csak egy beteges őrült eluralkodása lenne egy jellemtelen uncsi fruskán, aki azt sem tudja, hogy mit akar az életével.

És mindenki csodaszép. Tehát gyerekek, mi a tanulság? Aki szép és gazdag, annak mindent szabad. Sajnos ez úgy látszik, így is van.