A book of short stories

Hetvenhét - Antológia

Egy pályázat végeredménye a könyv, amire klasszikus népmesei elemekkel bíró történeteket kellett írni érdekes csavarokkal. 7 alkotás került be, valamint 7 másik, amit hazai fantasy-írók alkottak hasonló formában. A nevek között a kedvenc M.A.G.U.S. íróm is ott van, ez volt a hívószó az elolvasásra.

A borító szép, de talán egy kicsit lehetett volna népmeseibb. Kevés benne a megfogható elem, és csak a kép alapján nem lehet rájönni a könyv témájára. Jó, a műveltebbje a címről rájön, ami Illyés Gyula Hetvenhét magyar népmeséjére utal, de azért talán nem ártott volna valami népmesésebb, népművészetesebb dolog.

Egyesével fogok átszaladni a történeteken, mindegyik megérdemel néhány szót, némelyik többet is.

A díjnyertes Körmendi Ágnes Aranyalmák c. írása lett. Első olvasásra nem értettem, hogy miért, de az egész könyvön végigérve igazából tényleg ez volt az a történet ami leginkább kapcsolódott a klasszikus formákhoz, mégsem lett unalmas, hiszen a szokásos sárkány lányt rabol történetet a szörnyeteg szemszögéből nézhettük, aki valójában nem is sárkány volt, hanem alakváltó. Külön tetszettek a nevek - Morgó, Zsálya, Indigó. Itt a végén a jó elnyerte méltó jutalmát, a történet tökéletesen megfelelt a kiírásnak.

Péterdi Bálint: Soha többé nem látom Fülest! Ööö. Voltak gondjaim a szamárrá változott pap történetével. Kicsit wtf az egész, mivel arról szól hogy elszakad szamár barátjától és ezért szomorú. Hát, vicces meg minden, csak fura...

Lőrinczy Judit: Fehér felhőn fekete holló: Najó, ez már nekem is nyálas volt. Az a rengeteg sóhaj meg nyöszörgés... Aztán a szerelmesek örökre felső és holló képében ragadnak. Az meg nem teljesen volt tiszta, hogy a mostoha jóarc vagy sem.

Kolozsvári Zsófia: Három csomó. Nagyon tetszett a csobánkai cigány család története szerelemkötésről, majd árulásról, de úgy éreztem, hogy nem lett vége. Sok oldalas sztori, majd az utolsó két oldalon szarul jár a főszereplő és még az anyja is meghal, ő meg csak feladja. Hát, kár érte. Pedig mivel ismerem Csobánkát, így érdekes volt rendesen és pontosan elképzelni a helyszíneket.

Horváth György: Sánta farkas: Több felvonásos történet a kortárs Budapest utcáin, mesebeli karakterekkel, akik kocsmába járnak és alvilági arcok. Király koncepció, nagyon-nagyon eltalált karakterek, érdekes sztori vonal, elnyalt lezárás. Valahogy a vége ennek sem klappolt.

Hernádi Péter: Az elhárítók. Sztori a szíriusziak inváziójáról, a klasszikus Kis Gömböc történetben. Öhm, kicsit sokat találkozom mostanában a magyarok a szíriuszról jöttek és Jézus is konteóval, így nehéz volt ettől elvonatkoztatni...

Jobbágy Tibor: A Gömböc: inkább sci-fi mint fantasy, de baromi érdekes, izgalmas, bár ha film lenne belőle, valami zs kategóriás pszicho-thriller lenne. Az emberiség egy másik bolygón egy növény-állat létforma kifejlesztésével kísérletezik, ami majd megoldja az éhínséget, de a cucc a szkafanderesek ellen fordul, ezért fel kell robbantani. Menő.

Ezek után jön a másik hét történet, amit már hivatásos írók írtak, a könyv több mint a fele az övék.

Csigás Gábor: Névtelen királyok. Ez nem lett a kedvencem. Nem is népmesei igazán, inkább mitológiai. Valahogy nem találtunk egymásra.

Raoul Renier: A vasorrú bába: Az abszolút kedvenc. A törött orrú bábaasszony, akitől mindenki fél, mert a szülők kitaláltak rá egy rémtörténetet, aminek következtében a menőségre és elismerésre váró kisgyerekek megnyúzzák a macskáját. Ettől fogva a bába évről évre elismertebb és gazdagabb lesz más városokban, majd a királynál is, csak azért hogy élete végén bosszút állhasson. Ebből is látszik, hogy egy kis motívumból mennyire jól ki lehet bontani egy nagy és szerteágazó történetet.

Molnár B. Gábor (John J. Sherwood): Árgyélus és a Balga: A második kedvenc, jól fogja meg az eredeti Árgyélus karaktert és nem fullad bele a nyálba a végén, mint amitől féltem. Balga, az öreg és együgyű szolgáló karaktere és szemszöge meg egyszerűen fergetegesen vicces.

Raoul Renier: Sárkányölő Bende: második Renier történet, ez nem lett olyan jó, mint a másik, de nem rossz. A karakterek megint jók, a sztori is szépen kikerekedik, csak valahogy kicsit érdektelen. Egyik karakter sem kedvelhető.

László Zoltán: Kalamona: Jaj szegény Kalamonát senki sem szereti. Bruhuhuhu, cry me a river.

Körmendi Ágnes: Meglepetés: Egy huszárvágással megint itt van Körmendi Ágnes neve, ahogy ő lett az első helyezett is, ennek az etikailag problémás csavarnak a kibontására inkább nem vállalkoznék. A történet azonban cuki, bár egy picit nyálas. De bírom a kelta mondavilágot, bár az onnan kölcsönzött tündéreken kívül nem igazán mélyedtünk ebbe bele. Egyébként a fafaragó karaktert Logan-nek hívják, nem tudtam nem elképzelni, ahogy Rozsomák dobozkákat farag...

ÉÉéés az utolsó: Juhász Viktor: Az Erdőntúl: egy sárkányölő hőst kísér végig egy stáb a kalandjain keresztül, majd a nagy nézettség miatt az egészet beszippantja a pénzgyártás kegyetlensége. Valóságshow jellegű történet, egy kicsit mélyebb fordulattal - rettentő érdekes koncepció, talán kicsit túl röviden és rohanósan.

Összességében: Kifejezetten tetszett, amikor a klasszikus elemeket a mai korba, a mai városokba emelték át az írók. Szinte kivétel nélkül elég kreatívak voltak a névalkotások, bár van akivel kicsit elszaladt a ló. A könyv koncepciója érdekes, de ahogy ez egy novellagyűjteménnyel lenni szokott, a színvonal hullámzó. Pár nagyobb nevet talán elbírt volna, és nem csak a Delta Vision saját írói közül. Örültem, hogy néhány sztori a megszokott tanulságokon kívül kicsit maibb, elgondolkodtatóbb kérdéseket is felvetett. Tetszett, de biztosan nem többször olvasós.