A book with magic

J. K. Rowling: Harry Potter-sorozat

Ha egy ágyban ülsz egy hétig és nincs internet ellenben van nálad egy ebook-olvasó rajta a kedvenc sorozatoddal, akkor az egyértelmű lépés az, hogy újra olvasod. Ez történt velem és a Harry Potter sorozattal. Kezdem túlteljesíteni ezt a kihívást, ha egy címhez több kötetet olvasok el. Na ez alatt az egy hét alatt a Murakami és a Nesbo mellé (valamint a rengeteg keresztrejtvény és telefonos játék szintlépése mellé) az első négy kötetet sikerült elolvasnom újra. Ez nyilván nem fog megszakadni, úgyis végig fogok menni a maradékon is.

Mivel ezekkel a könyvekkel nőttem fel, és(szégyen, nem szégyen) nem egy fancfictiont is olvastam hozzá, így engem már nem lehet arról meggyőzni, hogy ezek nem jó könyvek. Mindegy hanyadszorra olvasom, mindig érdekes, izgalmas és magával ragadó, még 23 éves fejjel is vágyom a varázslók világába. Evvan.

Egyébként azok a kritikák amik a sorozatot érik, például, hogy más könyvek és történetek elemeiből építkezik, szinte az összes hasonló történetről elmondható. Minden könyv, ami a jó és a rossz harcán alapszik a régi eposzokból és mitológiákból építkezik. A kérdés az, hogy tud e izgalmas és érdekes lenni. Lehet szeretni vagy nem, de az óriási rajongótábor bebizonyítja, hogy igenis nagy tömegeket megérint, és olyan alapértékeket közvetít befogadhatóan mint a barátság, hűség és szeretet. Ha valaki olvassa, és ezeket érzi, átérzi, magára kötelezőnek veszi, akkor a könyv már elérte a célját és jó. Ugyanezért jó a Gyűrűk Ura, a Star Wars és a többi hasonló könyv. Ezeket nem hiszem hogy össze kéne hasonlítani, más a célközönség, a méret, a komolyság. A Gyűrűk Ura egy óriási teljesítmény saját nyelvekkel és egy grandiózus világgal, de a Harry Potternek is rengeteg rejtett értéke van, amit nem tol az olvasó arcába, mégis nagyon színesítik a történetet. Elég csak például a nevek, utcanevek és a varázslatok neveire gondolni. Minden egyes névnek háttérjelentése van, utal a viselőjére és a történetben elfoglalt szerepére is. Ezek nem véletlenszerűek, hanem hosszas kutatómunka eredményei. (pl. Granger - Fahrenheit  451 kötetből - annak a csoportnak a vezetője, akik szóról-szóra megtanulnak köteteket...)

Újraolvasások során tűnik fel leginkább, hogy hogyan változik a kötetek hangulata egyre sötétebbre. Ahogy Harry nő, úgy lesz egyre több a baljóslatú részlet, úgy derülnek ki a háttérben meghúzódó okok. Változnak a problémák és persze javul az írónő stílusa is, egyre szebben fogalmaz, egyre kevesebb a szóismétlés. Az első kötet végén a Bölcsek kövének védő varázslatai még nem annyira nehezek, sőt inkább feltűnően könnyűek, szinte bárki könnyen ki tudná őket játszani (kivéve Dumbledore-ét), míg a negyedik kötet próbái rémisztően bonyolultak ezekhez képest.

Sajnos Piton, a kedvenc szereplőm az első négy kötetben keveset szerepel. A kis gonosz, igazságtalan morc viszont feltűnően sokat vicsorog, mosolyog gúnyosan és dühöng. El is felejtettem, hogy ilyen heves természet, valahogy a fanfictionok hűvös, tartózkodó figurája élénkebben élt bennem.

Mindenesetre ezek a könyvek megint segítettek nekem átbillenni egy nem túl vidám és kellemes szakaszán az életemnek és sokkal gyorsabban telt az idő, ha ezeket a köteteket olvastam. Biztosan életem végéig egy fontos részét fogják képezni az ízlésemnek, és tuti, hogy a gyerekeimnek is fogom ezeket olvasni.