A play
Tom Stoppard: Rosencrantz and Guildenstern are dead
23/50
Rövidke darab, mindössze három 30 oldalas felvonásból áll, és elég nehéz az angolja, de nagyon vicces. Igazából tele van jó kérdésekkel és érdekes válaszokkal. A Hamlet két mellékszereplője a főszereplő, és vicces, ahogy a darab egyes részein felbukkannak az eredeti darab jelenetei. Az egésznek annyira furcsa, megfoghatatlan humora van, ami végig fenntartja az érdeklődést, és közben meg olyan megdöbbentő mondatok hangzanak el, hogy belegondolni is nehéz azokba.
"Whatever became of the moment when one first knew about death? There must have been one, a moment, in childhood when it first occured to you that you don't go on for ever. It must have been shattering - stamped into one's memory. And yet I can't remember it. It never occured to me at all. What does one make of that? We must be born with an intuition of mortality. Before we know the words for it, before we know that there are words, out we come, bloodied and squalling with the knowledge that for all the compasses in the world, there's only one direction, and time is its only measure."
Ezzel szemben: "It would have been nice to have had unicorns.", vagy: "Pirates could happen to anyone."
És akkor muszáj a filmről is beszélni, mivel a darab írója a rendező. Baromi jól adaptálódik az egész, tele humorral, de tele mélabúval is. Persze a párbeszédek mellett meg kellett telíteni a látványt is, és az hasonlóan szatirikus és érdekes. Több a szereplő, kicsit több a jelenet, de a lényeg ugyanaz, és mindent megkoronáz a két főszereplő, Tim Roth és Gary Oldman, akik eszméletlen jól játszanak.
A filmben persze teljesen kidolgozva kapjuk meg a helyszíneket, a palotát, a hajót, a darab olvasása közben azonban mégis az tetszett, hogy eredetileg a színpadon ezeket apró, nüansznyi dolgok jelezték: kis fényváltozás, hordók, hasonló, valamint a beszéd. Az hogy valaki elmondja, hogy hol vannak a szereplő, vagy at egyik főszereplő felismeri a környezetet, ne adj isten, valaki felkiált, hogy "kalózok!". Így nem terelődik el a figyelem a bravúros párbeszédekről.
Mindegy, szóval egy csoda az egész, je.
