A graphic novel

Paul Auster: Tükörváros

Egy 1985-ös regény képregény-adaptációjáról van szó, ami elég jól sikerült, bár nem értek kifejezetten a képregényekhez. A történet maga már persze viszi a hátán az olvasót, de ugyanolyan fontossággal latba esik a rajz is.

Adott az író, Paul Auster, aki szerepel a művében, az ő barátja a narrátor, aki beszél egy íróról, Daniel Quinn-ről, aki William Wilson álnéven ír egy Max Work nevű magándetektívről. Majd egy véletlen miatt Quinn Paul Auster magándetektívnek adja ki magát, hogy megoldjon egy ügyet amiben Peter Stillman-t meg akarhatja ölni apja, Peter Stillman. Közben feltűnik Paul Auster, aki nem is magándetektív, hanem író. Na ezt most csak azért írtam így le, hogy érezhető legyen, hogy még véletlenül sem tisztázottak a személyek valódi vonatkozásaik, és a lényeg is a személyiség eltűnésében és összefolyásában van. Meg az őrület különböző megnyilvánulásai.

Idősebb Peter Stillman az isteni nyelvet kutatja, ami szerinte a gyermekbeszédben keresendő, ezért fiát, Peter Stillman-t 9 évre bezárja, hogy tanulmányozza, és mindig megveri, ha valódi nyelven mond ki szavakat. Őt követi Quinn börtönből való szabadulása után, és ennek az ügynek szépen lassan a rabja lesz, majd eltűnik és csak a jegyzetfüzete marad hátra. Ezt találja meg a narrátor, és ebből épül fel a történet, ami alatt végig követjük Quinn útján. Akinek egyébként a felesége és a fia, Peter meghaltak. Vidám, ugye?

Ez nem egy felemelő történet, de nem is kell annak lennie. Bár az eredeti regényt nem olvastam, az adaptáció remek és lebilincselő. Rengeteg rejtett jelentést lehet felfedni, Quinn (és Auster) egyik kedvenc regénye a Don Quijote, és nem lehet elmenni a hasonlatosságon köztük, amit a megegyező monogram csak megerősít.

A rajzok végig nagyon érdekesen reagálnak a szövegre, nem egy egyszerű leképezés vagy ábrázolás történik, hanem a képek is új jelentésrétegeket fednek fel. Nagyon érdekes például, hogy a beszédében korlátozott ifj. Peter Stillman szájából inkább kifolynak a szavak, míg a többiek simán beszélnek, kivéve az idősebb Stillman akinek a beszédét iniciálés írásmód árnyalja.

A történet végül szépen kicsúszik a néző alól, mintha egyre távolabbról tekintenénk rá, végkifejlet nem történik. Minden inkább csak elmegy mellettünk, vagy mi megyünk másik irányba. Az emberi érdektelenség miatt Quinn eltűnik szem elől, ezért nincs folytatás. Elég letaglózó a vége, pedig igazából nem történik semmi.