A book with a love triangle
Scott Westerfeld: Csúfok
Régóta érdekelt Westerfeld, mondjuk inkább a Leviatán-sorozat, de azt még nem tudtam megszerezni, úgyhogy inkább ezt választottam, pedig nem annyira rajongok most ezért a felfutó ifjúsági regény láznak. De ez a sorozat még régebben íródott (már 8 éve, öregek vagyunk), úgyhogy arra gondoltam, hogy talán nem lesz olyan klisés.
Szigorúan nézve nem belső monológos, ami üdítő volt. A történet szerint a mi korunk után úgy 2-300 évvel, miután az ez emberiség (a rozsdások) kinyírták magukat, egy új emberiség növekszik. Harmóniában a természettel, menő technikával, rendben. A fiatalok 12 éves korukban csúfulni kezdenek, majd 16 évesen mindenki átesik egy szépítő műtéten, gyönyörű lesz, elköltözik és egész életében bulizik.
Persze, semmi sem habos torta, kiderül, hogy a beavatkozás során kicsit az emberek agyába is belenyúlnak, így könnyebben kezelhetőek lesznek. Bennem mondjuk már az elején felmerült a kérdés, hogy miért lenne vonzó egész életedben partyzni, de biztos csak én vagyok nagyi. És utálok másnapos lenni. Mondjuk 16 évesen még valahogy sosem voltam az. Hmm.
Szerelmi háromszögünk a főhős, Tally, újdonsült barátnője Shay, és a vadonban született csúf, David között alakul. Gyorsan. Mármint tényleg, elcsattan a csók Tally és David között, és hopp, már össze is jöttek, pont. Ez tényleg ilyen gyors volt tiniként? Persze ugyanilyen gyorsan össze is vesznek, milyen meglepő.
A könyv olvasása közben egyébként viszonylag hamar leesik az olvasónak, hogy a csúfok valójában mi, az emberiség vagyunk, és náluk ez már csúfként van kezelve. Aztán a műtét után mindenkinek szimmetrikus, szabályos vonásai lesznek óriási szemekkel, pici orral és porcelán fogakkal, meg ellenálló szervezettel. Milyen unalmas lehet, ha mindenki ugyanúgy néz ki? Beleolvastam a második kötet elejébe és a hasonlóságot új, érdekes műtétekkel védik ki: van aki drágaköveket rakat az íriszébe. Fúj.
Na, szóval a könyv nem rossz, érezhetően fiatalabb korosztálynak íródott, de nem olyan nyálas mint a mostani sorozatok. Valamint nagyon jó kis apró ötletek vannak benne (például nagyon tetszett, hogy az évek folyamán a tigris orchidea kihaló fajból burjánzásba kezdett egy elvétett genetikai belenyúlkálás miatt és most irtani kell). Ezektől érdekes igazán a történet, de az alap ötlet is jó. Véletlenül a főszereplő sem ellenszenves, és az emberek reakciói is egészen hihetőek.
Jó, el fogom olvasni a következő részeket, igaz a listába lehet hogy már nem fognak beleférni. Ennyi a baj a kihívással, olvastam már idén olyan könyvet, ami nem került bele a blogba, mert nem listás könyv volt, de szerintem ezután ettől függetlenül is írok majd róluk.
