A book that become a movie

Jeanne DuPrau: The city of ember

21/50

Egy rövidke fiataloknak való regény megint. Nem tudom miért ezeket olvasom mostanában, valószínűleg azért, mert gyors kikapcsolódásra vágyom és semmi nehéz és megerőltető nem esne jól így a pihenés alatt. Mindenesetre biztosan lesznek még felnőttebb könyvek is, de úgy gondolom, hogy alkalomadtán 20 év felett is nyugodtan lehet ilyeneket olvasni. Kár tagadni, hogy bennem élénken él még a gyerek...

Elsőként a filmet láttam még évekkel ezelőtt és az alapkoncepció nagyon tetszett, de a sztorira annyira már nem emlékeztem. Ez jót tett az olvasási élménynek, mert így izgulhattam a kellő részeknél. Mivel ez a regény fiataloknak íródott, nincs túlgondolva, a szereplők is inkább a tipikus egy jelzős karakterek - a bátor, a gondterhelt, az anyáskodó stb. -, mégis működik. Persze, hiszen nem hosszú, így még ezzel a felületes karakteralakítással is kitölti az időt. Végig nagyon aranyos volt a naivitás amivel mozgott a két főszereplő, akik 12 évesek. És éppen ezért, hála az égnek, szinte semmi szerelmi szál nem volt. Azért ez elég üdítő néhanapján...

Hiányzott az, hogy semmi nem derült ki abból, hogy miért kellett létrehozni egy föld alatti várost, milyen föld feletti katasztrófa történt a múltban. Beleolvastam a következő kötet elejébe, és miután kijutnak és találkoznak egy fenti társadalommal, még mindig senkiben nem merül fel, hogy feltegye ezt a kérdést. Valamikor majd elolvasom a következő részeket - főleg, hogy semmilyen nagy erőkifejtést nem igénylenek -, és remélem, hogy kiderül az ok.

Egyébként tényleg csak a cuki jelzőt tudom használni a történetre. Mindenki kedvesen setesuta, botladozik. Külön érdekesen volt az a rész, amikor a gyertya céljára próbálnak rájönni, úgyhogy kipróbálják, hogy lehet-e írni vele. Báj az egész. Kíváncsian várom, hogy a későbbi részekben sötétedik-e a történet. De ha tippelnek kell, szerelem tuti lesz benne...

Update: A második részben kiderül a katasztrófa: néhány háború és pár járvány kiirtotta az egész emberiséget. Ezt elég uncsinak találtam, de valószínűleg az írónő is, mert a következő rész elejébe beleolvasva kiderült, hogy az meg a katasztrófák előtt játszódik. Ave maria, bár ezt már tuti nem most fogom elolvasni, mert már a második rész sem kötött le igazán.