A book with a one-word title

Karin Slaughter: Sikoly 

Már csütörtökön bőven végeztem a könyvvel, de egyszerűen levegőt sincs időm venni a tanulás miatt (ami egyébként legalább plusz 300 oldalt számít a hétre, mert rengeteg a szakirodalom és én olyan balfék vagyok, hogy el is olvasom).

Karin Slaughtertől már olvastam egy könyvet, Bőr címmel, amihez egy könyvleárazáson jutottam hozzá 200 kemény forintért. Ez volt életem első olyan könyve, amit elolvasás után átdobtam a szobán. Mint kiderült egy sok részes sorozat utolsó kötete volt, és ha sorrendben olvastam volna, valószínűleg rituálisan el is égettem volna, sűrű kántálások közepette.

Amikor az új hétre való könyvet kerestem, felfedeztem, hogy nekem ám egy másik kötetem is van tőle, ugyancsak valamilyen leárazásról. Egyébként is milyen remek ötlet vizsgaidőszak közepén nekiállni egy 520 oldalas regénynek, nem? Én és a jó döntések sorozata... 

Félreértés ne essék, az írónő nem ír rosszul, bár azért nem a krimiirodalom csúcsa, de azért a sztori olvastatja magát. Unalmas napjaimban biztosan elolvasom az egész sorozatot (pláne, hogy ez meg a harmadik kötet a hat részes sorozatban).

A sztori érdekes, annyira nem is nyilvánvalóak a megoldások, és bár Slaughter kisasszonynak van valami vonzódása a rasszista témákhoz, elég izgalmasan ír. Ami viszont zavart, hogy mind a három főszereplő annyira elcseszett ember, hogy senkivel nem lehet azonosulni. Egyiküket sem sikerült megkedvelnem, főleg, hogy a lelki világukról nagyon nem is tudunk meg semmit, csak hogy nagyon szenvednek. Jó, az ember nyilván nem futkos naphosszat szivárványokban ha alkoholista, vagy megerőszakolták, vagy megcsalta a feleségét, nade azért az túlzás, hogy ezek körül a dolgok körül mozognak folyamatosan a karakterek. Semmi egyebet nem tudunk meg róluk, de lehet, hogy erre lennének az első kötetek? :D Mindenesetre kicsit egysíkúak, a mellékszereplőkről ne is beszéljünk. Mint a régi anekdotákban: egy szereplő mutat be egy tulajdonságot aztán szevasz. Bevett toposzokkal operál, de mindezek mellett is elolvashatóak a könyvek (egyszer). Mindezt mondom úgy, hogy az utolsó könyv befejezéséért minimum egy koki azért járna...

A könyvespolcomon megbújnak ezért még ilyen hogyismondjam ponyvább regények, de igyekszem azért majd a nívósabb darabok felé is menni. És ünnepélyesem megesküszöm, hogy nem lesznek pirospöttyös meg hasonló remek "nő-regényes" bejegyzések. Nem nagyon olvasok ilyeneket, ha meg igen, úgyis letagadom :D

Egyébként meg le a bestseller-kötéssel, szétesik a kezemben. Éljenek a régi, jó öreg varrott könyvek!