A popular author's first book

John Ronald Reuel Tolkien: A Hobbit (kritikai kiadás)

"...A hobbitot ellenben legfiatalabb olvasói fogják a legmulatságosabbnak találni, és csak évekkel később, a tizedik vagy huszadik olvasás közben kezdik majd kapiskálni, micsoda ügyes tudósmunka és mélységes elmélkedés érlelt mindent ilyen teljesre, ilyen barátságosra, és a maga módján ilyen igazra. Jósolni veszélyes, de A hobbitból könnyen klasszikus válhat." - C. S. Lewis, 1937.

És bizony vált is. Talán nem olvasom tizedszerre, mégis lenyűgöz még most is az egész tolkieni univerzum. Gyerekkoromból sajnos kimaradt, és csak viszonylag későn, az első film megjelenésekor kezdtem el olvasni a Gyűrűk Urát, majd utána azonnal A Hobbitot. Végül mostanra már minden érdekel ami a tündékhez vagy a hobbitokhoz kapcsolódik. Ezért is annyira borzasztóan nagy szégyen, hogy a Szilmarilokat még nem sikerült végigolvasnom. Idén mindenképpen sor kerül erre is.

Lelkes és laikus látogatója vagyok a Tolkien Napnak is, minden évben január 3-án, simán elhallgatok bármilyen témájú előadást akár estig is. Gerince a dolognak az a Füzessy Tamás, aki a magyar kritikai kiadás fordítását végezte.

Feleslegesnek érzem, hogy magáról A hobbitról beszéljek, senki nem örülne ha nyálcsorgatós rajongós fejezeteket írnék róla, így inkább a kritikai kiadás az, ami most érdekelt már olvasás közben is. A kötet szép, okos, könnyen követhető. De nem tökéletes (ami nem is elvárás, és nem is csoda egy ekkora lélegzetvételű könyvnél).

A rengeteg különböző kiadásból beválogatott illusztráció abszolút csodás, és már csak a különböző nemzetek rajzainak jellegzetességein is el lehet kuncogni órákat. Eszméletlen bájosak az orosz és portugál rajzok és méterekről felismerhetőek Szecskó Tamás rajzai az eredeti magyar kiadáshoz, amik nagy kedvenceim, már csak az emlékek miatt is. A könyv közepén több oldalon keresztül színes reprók vannak, ezekért talán kár is, vagy nem így kellett volna megoldani. A rajzok nagy része vagy valami fura irányba csúszott el a színskálán, vagy csúnyán pixeles. Egy helyen pedig az egyik fekete-fehér rajz kétszer került be, kihagyva így egy vázlatot, amihez viszont az egyik leírás tartozik.

Nem kutattam Tolkien munkásságát, így a jegyzetekben levő esetleges hibákat én nem veszem észre, ám egy rész problémája nekem is feltűnt. A végjegyzetben olvashatjuk Az erebori kutatást, mely szerint Bilbóhoz a törpök április 26-án, szerdán érkeztek. Egy más egyeztetés szerint április 27-e, szerda. Ez idáig rendben is lenne, ám egy későbbi jegyzet ezután arra jut, hogy az utazás kezdete, mikor Bilbó elindul a törpökkel, az április 28-a, kedd. Itt nem tudom, hogy az eredeti kiadás csúszott meg, vagy a magyar fordítást zavarta meg a két nap hasonló angol neve (tuesday - thursday), mindenesetre valami nem igazán stimmel.

Néhány gépelési hiba is a szemembe szökött, volt ami nem gépelési, hanem konkrétan nyelvtani volt, ezek azonban elnézhetőek, mivel tényleg egy nagy és összetett műről van szó. Talán későbbi kiadásnál lehet majd ezekre is figyelni, de a jegyzetekből kiderült, hogy maga Tolkien is vétett hibákat, amiket csak évekkel később javított ki.

Ezek a negatívok. Minden más ami ezen kívül van, az nagyon jó. Óriási élmény volt egy régi, jól ismert történetet most kicsit más szemszögből, és nagyobb odafigyeléssel olvasni, az íróról és a könyv születéséről szóló bő előszó pedig már csak hab volt a tortán. Rengeteg fotó, érdekesség, plusz információ, a dolog mégsem válik olcsó cirkusszá, persze, hiszen egy sokéves és komoly kutatómunka áll mögötte.

A könyv borítója nagyon szép, a lapok vastagok és jó minőségűek, bármikor szívesen kaptam elő olvasgatni. Itt ragadnám meg az alkalmat arra, hogy mind magamnak, mind a többi bolondnak elmondjam: este tízkor már nem iszunk fekete teát! Hacsak nem szeretünk egész éjjel vergődni, majd feladva az alvást, éjjel háromkor a fürdőszobába elvonulni (mert ott nem zavarunk senkit), és a hidegburkolaton ücsörögve olvasgatni hajnalig. Öcsém, de sok eszem van.

Aki már századszorra is nekikezdene A hobbitnak, annak nagy szívvel ajánlom a kritikai kiadást, egyébként is, nagyon menő volt ezt a vastag, szép és nagyalakú könyvet olvasgatni egy kocsmában amíg a haverok megérkeznek.

A vizsgaidőszak miatti lemaradásom még két könyv, ha jól számolom. Már ki vannak választva, és csak arra várnak, hogy érvényesülhessenek!