A mystery or thriller

Jo Nesbo: Vörösbegy

Már megint egy skandináv krimi, elnézést. A kórházban szűkösek voltak a lehetőségeim.

Nesbo Hole-történeteit össze-vissza kezdtem el, úgyhogy most a kimaradtakat igyekszem sorban bepótolni. Persze ezt meghíúsította, hogy a Csótányok nem volt nálam, így a Vörösbegyre ugrottam. Mivel először a Hóemberrel kezdtem, érdekes volt visszamenni az időben a fiatalabb nyomozóhoz, és belelátni az egyik eseménybe, ami később hozzásegíti a megkeseredéshez.

A történet maga izgalmas volt, valahogy viszont mostanában vagy én futok bele nagyon sokszor a rasszista vonalba, vagy ez ennyire kedvelt téma a krimik kapcsán. A gyilkos kiléte elég gyorsan nyilvánvaló lett az olvasó számára, így a felgöngyölítést néztük végig, míg mi okosak voltunk végig.

Nagyon jó volt a magyar háborús vonatkozásról olvasni benne, és hogy miként látja ezt egy norvég. Mondjuk zavaró volt kicsit, hogy a magyar nevelőnő neve Beatrice Hoffmann volt (Hoffmann Beatrix lenne magyarosan), igazán kereshetett volna valami autentikusabb nevet a jó Nesbo bácsi.

Az is kifejezetten tetszett, hogy a Herceg szál nem oldódott meg, így átívelhet a többi kötetre. Ahogy majd a szerelmi szál is át fog. Harry vicces, megnyerő és szűkszavú, egy érdekes és jól kidolgozott karakter, megfelelő személyiség fejlődéssel a kötetek során. Reméljük még sok kötet készül, és nem lesz közben érdektelen a főszereplő.

Eleinte kicsit zavaró volt az időben való ugrálás, nem a sok szál miatt, hanem mert a fejezetek nagyon rövidek voltak, és néha 5-6 bekezdés után ugrottunk negyven évet, majd vissza. De meg lehet szokni. Valamint sok a név, arra is kellett egy kis idő amíg megtanultam őket.

Sajnos a dedikálásról lemaradtam, amit bánok, de azt tudom, hogy nagy tömeg volt, lehet, hogy nem is bírtam volna végigállni. A kórházban ez volt az esti olvasmányom, sötétben valahogy jobban ülepedett a történet a horkoló nénik mellett.