Csalok ám, mert ma végül nem voltam igazán egyedül. A kijutás most már sokkal gyorsabb, mert nincs annyi sátras alak. Bár mivel ma jöhetnek az 5 napos karszalagosok, lehet, hogy megint sokan lesznek. Végül egy barátnőmmel találkoztam, beszélgettünk, meg szenvedtünk a melegben. Aztán egy baráttól lett egy szabad jegy, és berángattam a páromat. 

Végül ez a nap csak a zenéről szólt, mert annyira meleg volt, hogy semmi máshoz nem volt kedvem... Üzenet magamnak: az annyira kicsi emberek mint te, nem érdemes, hogy beálljanak a tömeg közepére mert francokat sem fognak látni. Szóval ezentúl csak a kordon, vagy a legszéle. Nem csak a látvány hiánya miatt veszélyes nekem a tömeg, hanem azért is, mert az én szintemen vállak és felkarok vannak, oxigén viszont annál kevesebb. Úgyhogy jól elrontottam magamnak a Florence koncertet, amire már hónapok óta vártam. De az biztos, hogy még így is nagyon királyság volt. Quimby-n kicsit sok volt a nem megszokott angol szám, nyilván a vegyes közönség miatt, dehát na.

Mindenesetre kezdek öregedni és kevésbé tolerálni az embereket. Egyszerűen nem bírom a bunkó tolakodást, és az egymásra nem figyelést. Úgyhogy ma Alt-j-ra igyekszem korán érkezni, hogy jó helyem legyen.

Nem fotóztam. Mea culpa.