A book that scares you

H. P. Lovecraft: Árnyék Innsmouth fölött

Jó, csalok, mert ez csak novella, és már olvastam is, de honnan tudjam előre, hogy egy könyv meg fog ijeszteni? És eddig valójában igazán csak Lovecraft írásaitól volt lúdbőrözésem, szóval ennyi. És szépítésként újra elolvastam mellé a Dagon és A templom címűt is, hogy ne érhesse kritika a ház elejét.

Nem tudom, ezt hogyan ragozhatnám, nagyon szeretem Lovecraftot, már a ma olyan divatossá válása előtt is olvastam tőle. Most pedig, hogy fellendült a csillaga, még többször lehet vele, vagy lényecskéivel találkozni. Egyébként is imádom ezt a rémregényes vonalat, ami kifinomult, mégis idegborzoló, nem hiába másik kedvencem ezen a téren Poe.

A Cthulhu-kultusz hozzánk is beette magát, egyre többen ismerik. Ez köszönhető terjedésének filmekben és főleg társasjátékokban is. Szinte az összes valamirevaló játéknak van cthulhu-s kiegészítője, vagy ami így is hívja: "Kötelező Cthulhu-s kiegészítő" (Smash Up! - tessék vele játszani, nagyon baró). Az itthoni társas gyűjteménynek is jó része Lovecrafttal kapcsolatos, barátom egy régebbi szülinapi tortája pedig egy áldozó pentagramma formát vett fel középen a zöld csápos istenséggel.

Az ismeretség közepén is leginkább ő van, szegény többi Öreg kicsit elhanyagolva érezheti magát, de azért a keményvonalas rajongók mindenkit tisztelnek.

Sokat viccelődünk azon, hogy Lovecraft nem is ír le semmi nagyon vészes dolgot, ahol már félelmetessé és izgalmassá válna a történet, ott jönnek a jól ismert "elmondhatatlan", "leírhatatlan" és hasonló jelzők. Valójában szerintem pont ettől rémisztő. Nem ír le semmit pontosan, így az olvasó saját képzeletének legrosszabb bugyrai alapján töltheti meg a balladai homályt. Pont annyira lesz minden félelmetes, amennyire mi akarjuk.

Mindenesetre akár gáz most Lovecraftot olvasni (mert divatos), akár menő, én nagyon szeretem, és abszolút kedvencem az Árnyék Innsmouth fölött, mert ez a leghosszabb darab, így ebben tudta kifejteni és részletezni azt, ami a többiben "leírhatatlan". Egyébként mivel szinte az összes tengeri/halpikkelyes történet hasonló sémára épül - azaz a mesélő utolsó levelét vagy naplóját olvassuk, és ő fokozatosan őrül meg (veszti el épelméjűség pontjait) -, így sokat nem is érdemes egymás után olvasni, nehogy összefolyjanak. És egyébként is kellemes az esti félhomályban gondolkodni egy-egy történeten, hátha szép álmaink lesznek.

Szóval azért mert valami éppen mainstream, attól még nem biztos hogy béna, tessenek Lovecraftot olvasni. Még akkor is ha valami karót-nyelt gyorsan öregedő pofa szerint gyerekes dolog. Az legyen már az ő baja.

Végére egy kis személyes hiszti (megint - mekkora egy nyápic vagyok): Rohadtul le vagyok maradva a könyvekkel, mert az egyetemen mindenből most kéne előadásokat gyártanom és beadandókat írnom. Nem tudom, hogy mikor és hogyan fogom behozni a kimaradt könyveket, de van amit félbehagytam, csak a befejezésére kéne egy szabadnap. És az állatkertbe is el kéne menni megnézni a koalákat...